Mindenek előtt le akarom szögezni, ez nem egy filmkritika lesz. Arra van bőven más fórum az interneten, valamint ez a blog is meg fog maradni szakmainak, de erről a filmről írnom kell pár szót! Aztán ki mit gondol erről, mindenki maga dönti el.

Itt a trailer hogy tudjuk miről is beszélek:

Január elseje van, ülök itthon és nézem  a szarabbnál szarabb műsorokat a tévében. Egy ideje tervezem már hogy megnézem  a Pi-t, így beültem az autómba és irány Szeged, mivel az ünnepeket és a szilvesztert is itthon töltöttem Orosházán, ahol nincs mozi pár éve ( ez is egy külön sztori lehetne hogy miért nincs ). Egy kilencvenes évek zenéi mixet hallgatok a kocsiban jó hangosan és élvezem ( mert jó ), gecinagy köd mindenhol így nem is sietek. Szóval van időm kiélvezni a zenét. Megérkezem a plázába, jegyvásárlás, pisi, zöldtea vásárlás, ülőhely keresés. Szóval eddig a szokásos. Elkezdődik a film, gyönyörű képek állatokról, ami szívemnek kedves. De nem emiatt írom ezt a bejegyzést.

Nem nagy titok, én sosem voltam vallásos és a film után sem válok azzá. DE! Valami történt velem, már a film közepe környékén, aztán ez csak erősödött a film végéig. Nem kell itt semmi spirituális baromságra gondolni. Nem jelent meg előttem senki és semmi, legfeljebb az előttem ülő sorból felálló emberek, akik budira mentek ki. Egészen egyszerűen elgondolkodtam. Elgondolkodtam de NEM! a filmen vagy a sztorin, ami egyébként nagyon jó és semmi belekötnivalót nem találtam benne. Sőt! Szóval kicsit magamba néztem és pár dolgot másként látok. Úgy gondolom hogy teljesen lényegtelen hogy min gondolkodtam el és miket látok másként. Ez kizárólag az én magánügyem, de biztos vagyok benne hogy aki ezt a filmet megnézi és vannak benne még itt a 21. század elején emberi érzések, azok is el fognak gondolkodni valamin. Ami meg csak az ő dolguk lesz. Nem a konkrétumokon van a hangsúly, hanem hogy kivált az emberből valamit ez a film. Bízom benne hogy a készítők célja is ez volt. Én elég sokat járok moziba és természetesen minden film kivált valamilyen érzést bennem  a végére. Legtöbbször annyit hogy egynek jó volt, vagy húbazdmeg milyen jól megcsinálták  a látványos részeket, vagy a James Bondok után hogy én is most jól megmentem  a világot, stb. Itt kicsit más történt. Nem szégyellem bevallani, mikor beültem az autómba kicsit még vártam. Sírtam. De hangsúlyozom nem  a filmen, hanem az általa kiváltott érzéseimen. Nem vagyok egy érzékeny tipus, így ez meglehetősen ritka az életemben. Elindultam haza, újra a korábbi mixet hallgattam, de már halkan és nem is figyeltem rá. Agyaltam az életemen egész úton haza.

Egy kicsit ( a blog mivolta miatt ) szakmai szemmel a filmről: gyönyörű képek! Számomra kicsit sem volt zavaró hogy ezeknek a szép képeknek legalább akkora hányada volt CGI, mint az Avatarban. Az összes állat, a tigrist is beleértve, a sziget, az óceán nem valós, de annyira valódinak tűnik hogy elhittem hogy ott van a tigris a csónakban. Én direkt nem 3D-ben néztem meg, mert útálom, de sokan írják hogy ez az első film, ahol a 3D nem hivalkodik és tényleg elősegíti a film látványvilágát és mondanivalóját. El is hiszem nekik, hiszen normál verzióban is annyira ütnek a képek hogy csak néztem mint az a bizonyos moziban…

Egy szó mint száz, mind emberileg, mind szakmailag lehet mit tanulni ebből a filmből! Köszönöm a készítőknek. Úgy gondolom nagyon jól döntöttem hogy az évet ezzel a filmmel indítottam el. Ezennel a 2013-as évet megkezdettnek nyílvánítom és kérek mindenkit, aki teheti nézze meg a filmet. Lehetőleg moziban ( már csak  a látvány miatt is ), ne pedig valamilyen torrentes verzióban otthon  a monitor előtt görnyedve.

Ezúton szeretnék minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánni!